Napszentély

2015.02.02 19:57

A lemenő nap vörösre festette a tájból kiemelkedő magaslatok kontúrjait, mikor az öreg sámán elindult szokásos  tisztuló sétájára a dzsungel fái közé.  Óvatosan kerülgette a lecsüngő liánokat, néha meg-meg állt,  hogy a legvastagabb és legöregebb fák törzsére téve a kezét meghallgassa azok sóhajait, majd folytatta útját a csendes csermely mellett, hogy a nagy tisztásra érjen az erdő közepén lévő szentélyhez. Hosszú évek óta járt már ezen a megszokott úton, bal karjáról pici bőr tatyó lógott, melyben szárított húsdarabokat és magokat cipelt, amivel etethette az útjába kerülő vadállatokat. Egyik kedvence a fényes, ében bundájú párduc volt, akinek félholdhoz hasonló sárga szeme kíváncsian kísérte a sámán lépteit, és hálásan dörgölődzött a sámán lábaihoz, ha az megjutalmazta egy darab hússal a szolgálataiért. A másik kedvence a csodás piros tollakkal ékeskedő paradicsommadár volt, aki hangos rikoltással köszöntötte őt. Sámánként jóban volt az erdő állataival, de kerülte az erdőbe tévedő látogatókat, mert azok túl hangosnak és durvának tűntek a szemében.

Szomorúan csóválta a fejét, mikor azok szekereikkel az általuk vágott ösvényeken át siettek a fák közt, hogy minél előbb hazaérjenek.

Most szerencséje volt, viszonylag csendes, látogatók nélküli  kora estének nézett elébe, és már az úton ráhangolódott arra a jövőbelátó mantrára, aminek a segítségével elrendezte az erdőnek a következő évszakhoz való felkészülését. A szentélyben mindig megkapta az utasításokat, melyik fát szabadítsa meg a kéretlen lakóitól, melyik fészek közelében helyezzen el etetőket, hogy a madarak könnyebben etethessék fiókáikat, hol vágjon utat a fénysugaraknak, hogy a földbe szóródott friss magok ki tudjanak fejlődni.

Szorgalmas és alapos munkájának köszönhetően az erdő barátságos, és gazdag élővilággal rendelkező hellyé vált az elmúlt 10 évszakváltásban. Mindig elégedetten szemlélte munkájának gyümölcsét kicsiny otthonából, amely az egyik legöregebb fának a lombjai közt helyezkedett el. Néhány tisztelője  rendszeresen egy havi élelemmel látta el, amit a fa törzsére rögzített tárolóban helyeztek el.

Már majdnem elérte a szentélyt, egy pillanatra megállt, megcsodálta a szentély oldalába faragott napszimbólumot, megsimogatta a fejét a nagy fekete párducnak,  aztán útjára bocsátotta, és immáron egyedül  lépdelt a szentély oltára elé. Kezeit mellkasán összetéve meghajolt. A bőrszütyőből fényes korongokat vett elő, és az oltár elé szórta. Ezután nekikezdett a szertartásnak, fejét lehajtva, csukott szemmel kezeit tördelve mormolta a látomást hozó szöveget, és amikor elérte a révület állapotát, elhallgatott, szemeit továbbra is becsukva  az ég felé emelte fejét, hogy befogadhassa az égiek szavait. Addig állt ott révületben, mígnem az utolsó kérések is elhangzottak, és az erdőre sötét telepedett.

Az öreg sámán összeszedte a csillógó fémdarabokat a földről, gondosan eltette őket a bőrtasakba, és elindult hazafelé.

 

Az angliai kisváros utcáin a járókelők elnéző mosollyal pillantottak a hajlott hátú fekete kabátos kis öregasszonyra, aki minden hónap elején a belváros egyik régen elhagyott kis üzlethelysége előtt művelte bolondos kis szertartását, egészen addig, amíg be nem sötétedett.  Az épület oldalán egy valaha fényesen csillogó, de mára megkopott plasztikus napocska hirdette, hogy az épületben valaha szolárium működött. A néni szerény nyugdíjából vásárolt némi állateleséget, amivel a környék fekete kóborcicáját, és az egyik házból évekkel ezelőtt meglépett papagájt etette lelkesen. Megszokták már a látványát, ahogy az utcákon sétál, kerülgetve a reklámtáblákat és oszlopokat, az útszéli csatorna mentén haladva, néha lehajol hogy felvegyen valamit az aszfaltról, aprópénzeket, üdítős doboz nyitókat ,és  betegye pici lakkbőr táskájába amit a karján lógatva viselt. Sétáját befejezve pedig hazatérhessen a kicsi 2 szintes műemléképületbe, melynek ő volt az egyetlen lakója. Gondosan locsolta szépen zöldellő cserepes növényeit, és ijedten húzódott a fal mellé, ha egy-egy autó hajtott el sietve az úton.

Ő volt a viktoriánus nyugalom  és rend utolsó bástyája, ki nélkül az utcák szürkébbek és szegényebbek lettek volna, és magában mindenki imádkozott egy sort, hogy a nénit 110 évén felül  még hosszú élettel ajándékozza meg az élet.

Ocskó Ferenc: Bristolfoto: Ocsko Ferenc

Blog

2016.01.15 23:45
A létszikra pulzálva pattogott a "LÉTBIZOTTSÁG" kapujában. Várakoznia kellett, mert a létszikrák nagy koncentrációban gyülekeztek az elosztó hely előtt. A létszikrák dolga (ahogy nevükben is benne foglaltatott) az volt, hogy az univerzum különböző pontjain megjelenve mozgásra és ezáltal öngerjesztő...
2015.12.27 00:02
Ha most az élet értelmétől függetlenül megpróbáljuk az általunk ismert világ törvényszerűségét egy mondatban leírni, akkor nagyjából úgy definiálhatnánk, hogy minden létező számára a "működéshez" energiabevitelre van szükség, amit  energiaforrásból nyer......Függetlenül a végcéltól, minden...
2015.12.13 20:09
Mindenki. Egyesek. Csoportok. Oldalak. Egyediség, egyéniség, sors, kisugárzás, tetteink, tükreink...avagy tényleg van e mód változni, alkalmazkodni, besimulni, hozzátartozni valamihez? És vajon kell e egyáltalán? Ha halmazokra bonthatnám az engem körülvevő dolgokat, élőlényeket, eseményeket,...
2015.10.09 19:46
A net csodája, hogy vagy ellustítja, vagy inspirálja az agyad. Nekem most az utóbbi történt, egy optikai illúzió legyártására kértek meg barátaim ennek a videónak a hatására: www.youtube.com/watch?v=zL_HAmWQTgA Úgyhogy nekiestem a rendelkezésre álló eszközökkel, azaz illustrátorral létrehoztam...
2015.09.21 20:18
Hová mész, amikor már minden bezárult körülötted? Az aszfalt útjelző csíkjai gyors iramban villannak fel, majd tünnek el a fényszóró tompa fényében. Az autó állott műbőr üléshuzatának a szaga keveredik a rég elnyomott csikkek, és a visszapillantó tükörről lógó tucatnyi fenyő alakú illatosító...
2015.08.22 23:45
3 éve jártam először a berlini Alter St.-Matthäus-Kirchhof temetőben, és annak csodálatos hangulatú kis kávézójában a Cafe Finovoban. Ezért idén, mikor újra látogatoban jártam Berlinben élő barátomnál, szinte rágtam a fülét, hogy vigyen el megint, mert az ott fogyasztott sütemény emléke...
2015.07.20 16:45
Mióta ember él a földön, és realizálta magában, hogy rendelkezik a gondolkodás képességével, folyton felteszi a kérdést, mi vagyok, honnan jöttem, mi a célom? És egyből jön a kérdés, mi hozott létre?  Van e isten/teremtő, bármilylen kívülálló erő, amely engem a létezés síkjára száműzött. Mivel...
2015.07.06 19:30
Jól vigyázz mit kívánsz, mert megkapod...........vagyishogy így jártam azzal a korábbi kijelentésemmel, hogy egyszer úgyis veszek egy zsírúj biciklit. Illetve ez csak 70% ban igaz. Történt pedig, hogy szeretett társam, a 2 éve használtan vett gepida trekkingem váza annyira durván elkorrodált, hogy...
2015.06.15 16:34
No nem kell azonnal rosszra gondolni. Sok ismerősöm ha japán grafika, rajz/film kerül szóba, egyből a hentai-ra asszociál ahol a nagyszemű ártatlan jánykákat mindenféle csápos állatok *****......szóval hadd ne mondjam ki mire gondol egyből.   Pedig a japán grafikáknak sok egyébre...
2015.04.29 14:28
Most van. Néha lassú, néha gyors. Észrevette már hogy relatív, de még mindig nem barátkozott meg a gondolattal. Azt mondják mindent megold, de ez nem volt igaz. Csak telik, mérhető, de nem megfogható és főleg vissza nem fordítható. Megpróbálta meglovagolni, rendbeszedni, de csak hiányérzete lett...
<< 1 | 2 | 3 | 4 | 5 >>