No nem kell azonnal rosszra gondolni. Sok ismerősöm ha japán grafika, rajz/film kerül szóba, egyből a hentai-ra asszociál ahol a nagyszemű ártatlan jánykákat mindenféle csápos állatok *****......szóval hadd ne mondjam ki mire gondol egyből.
Pedig a japán grafikáknak sok egyébre visszavezethető okokból alakult ki a mai iskoláslány-állatokkal képzete. Például a gyorsan elvesző ártatalnság, a kemény felnőtt lét, a mindennepok világába illeszkedés, és az elveszett álmok inkább kapcsolódnak a megjelenítésekhez, mint a perverzió. Az első nagyszemű ábrázolások amúgy pont az amerikai, és európából érkező hatásoknak tulajdoníthatóak, amelyek nagyjából a második világháborút követően kezdtek el széleskőrben elterjedni a japán grafikusok, illusztrátotok körében. Egészen addig a metszeteik sokkal realisztikusabb arányokat mutattak, minimális túlzásokkal. (mondjuk a kézfejek arányaiban kisebbnek voltak ábrázolva, a szemek közelebb ültek egymáshoz, az orr görbéjéhez képest kisebbnek és ferdébbnek látszódva, de határozottan, és karakteresen kifejezve az átlag japán vonásokat.)
Ami talán a régi és mai ábrázolásokat összeköti, az a tusvonalas, határozott kontúrral rendelkező formahatárolás, amelynek áttételesen köszönhetjük európában a múlt század elején megjelenő és méltán népszerű szecessziós irányzatot. Ekkoriban figyeltek fel a világ felé kényszerből nyitó japánok fametszeteire az európai művészek. Cserébe mi szép lassan a giccset csöpögtettük át nekik, a nagyszemű kisgyermekek, és cuki állatkák személyében, amelyet ők viszont olyan sajátosan és tökélyre fejlesztve kezdtek el ábrázolni, hogy mikor ilyen képet látunk egyből rámondjuk, "jajj, ez olyan japán!" . És azóta megint ők vannak hatással a mi grafikusainkra, illusztrátorainkra, oda vissza dobálva a labdát a művészet és a giccs határmesgyéjén mozogva. Pop kúltúra vagy sem, szerintem nincs olyan ember, akinek szívét ne gyönyörködtetné meg egy jól sikerült, szép vonalvezetésű rajz, vagy festmény, főleg ha kislány/nagylány/állat a témája. Összeszedtem néhányat az én személyes kedvenceim közül, és ugyan nem találtam rá gyüjtő kifejezést, de a tematika sajátossága miatt simán hívhatnánk animaru-otome (állat-kislány) irányzatnak. Az állatok ábrázolása egyébiránt valószínűleg a shintoista gyökerű gondolkozásukra is visszavezethető. Totemállatként, tulajdonságként, szimbólumként kísérik a képen szereplő "hősnőket". A képek enyhe melankóliával színezettek, de mindig megkapóak, és ha itt ott kapargatják is a giccs határát, megmaradnak az stílusos esztétikum határain belül.
Atsuki Goto www.gotsuko.com/
Fuco Ueda www.fucoueda.com/
Kazuhiro Hori instagram.com/chardinchardin/
Kotaro Chiba chibakotaro.info/
Kotaro Chiba (mégegy)
Mika Nitta www.mikanitta.com/
Somefield (az európai(?), aki megragadta a "hatást") somefield.com/
Ami mindannyijóukat összeköti: Alig lehet személyes infót találni az alkotókról. Végzettség, (nem meglepő módon a legtöbbjük a Tokiói művészeti egyetemen végzett) talán egy két kiállításról szóló infó, és nagyjából ennyi. Azt hiszem ideje lenne megtanulni Japánul, bár a személytelenségbe burkolózó illusztrátorokat gyanítom akkor sem lehetne könnyedén riportalanyként megcsípni. Így részemről marad a fikció a fel nem oldott gátlásokról, az ártatlan színes álmokról, és a természet tiszteletéről.......