Napszentély

2015.02.02 19:57

A lemenő nap vörösre festette a tájból kiemelkedő magaslatok kontúrjait, mikor az öreg sámán elindult szokásos  tisztuló sétájára a dzsungel fái közé.  Óvatosan kerülgette a lecsüngő liánokat, néha meg-meg állt,  hogy a legvastagabb és legöregebb fák törzsére téve a kezét meghallgassa azok sóhajait, majd folytatta útját a csendes csermely mellett, hogy a nagy tisztásra érjen az erdő közepén lévő szentélyhez. Hosszú évek óta járt már ezen a megszokott úton, bal karjáról pici bőr tatyó lógott, melyben szárított húsdarabokat és magokat cipelt, amivel etethette az útjába kerülő vadállatokat. Egyik kedvence a fényes, ében bundájú párduc volt, akinek félholdhoz hasonló sárga szeme kíváncsian kísérte a sámán lépteit, és hálásan dörgölődzött a sámán lábaihoz, ha az megjutalmazta egy darab hússal a szolgálataiért. A másik kedvence a csodás piros tollakkal ékeskedő paradicsommadár volt, aki hangos rikoltással köszöntötte őt. Sámánként jóban volt az erdő állataival, de kerülte az erdőbe tévedő látogatókat, mert azok túl hangosnak és durvának tűntek a szemében.

Szomorúan csóválta a fejét, mikor azok szekereikkel az általuk vágott ösvényeken át siettek a fák közt, hogy minél előbb hazaérjenek.

Most szerencséje volt, viszonylag csendes, látogatók nélküli  kora estének nézett elébe, és már az úton ráhangolódott arra a jövőbelátó mantrára, aminek a segítségével elrendezte az erdőnek a következő évszakhoz való felkészülését. A szentélyben mindig megkapta az utasításokat, melyik fát szabadítsa meg a kéretlen lakóitól, melyik fészek közelében helyezzen el etetőket, hogy a madarak könnyebben etethessék fiókáikat, hol vágjon utat a fénysugaraknak, hogy a földbe szóródott friss magok ki tudjanak fejlődni.

Szorgalmas és alapos munkájának köszönhetően az erdő barátságos, és gazdag élővilággal rendelkező hellyé vált az elmúlt 10 évszakváltásban. Mindig elégedetten szemlélte munkájának gyümölcsét kicsiny otthonából, amely az egyik legöregebb fának a lombjai közt helyezkedett el. Néhány tisztelője  rendszeresen egy havi élelemmel látta el, amit a fa törzsére rögzített tárolóban helyeztek el.

Már majdnem elérte a szentélyt, egy pillanatra megállt, megcsodálta a szentély oldalába faragott napszimbólumot, megsimogatta a fejét a nagy fekete párducnak,  aztán útjára bocsátotta, és immáron egyedül  lépdelt a szentély oltára elé. Kezeit mellkasán összetéve meghajolt. A bőrszütyőből fényes korongokat vett elő, és az oltár elé szórta. Ezután nekikezdett a szertartásnak, fejét lehajtva, csukott szemmel kezeit tördelve mormolta a látomást hozó szöveget, és amikor elérte a révület állapotát, elhallgatott, szemeit továbbra is becsukva  az ég felé emelte fejét, hogy befogadhassa az égiek szavait. Addig állt ott révületben, mígnem az utolsó kérések is elhangzottak, és az erdőre sötét telepedett.

Az öreg sámán összeszedte a csillógó fémdarabokat a földről, gondosan eltette őket a bőrtasakba, és elindult hazafelé.

 

Az angliai kisváros utcáin a járókelők elnéző mosollyal pillantottak a hajlott hátú fekete kabátos kis öregasszonyra, aki minden hónap elején a belváros egyik régen elhagyott kis üzlethelysége előtt művelte bolondos kis szertartását, egészen addig, amíg be nem sötétedett.  Az épület oldalán egy valaha fényesen csillogó, de mára megkopott plasztikus napocska hirdette, hogy az épületben valaha szolárium működött. A néni szerény nyugdíjából vásárolt némi állateleséget, amivel a környék fekete kóborcicáját, és az egyik házból évekkel ezelőtt meglépett papagájt etette lelkesen. Megszokták már a látványát, ahogy az utcákon sétál, kerülgetve a reklámtáblákat és oszlopokat, az útszéli csatorna mentén haladva, néha lehajol hogy felvegyen valamit az aszfaltról, aprópénzeket, üdítős doboz nyitókat ,és  betegye pici lakkbőr táskájába amit a karján lógatva viselt. Sétáját befejezve pedig hazatérhessen a kicsi 2 szintes műemléképületbe, melynek ő volt az egyetlen lakója. Gondosan locsolta szépen zöldellő cserepes növényeit, és ijedten húzódott a fal mellé, ha egy-egy autó hajtott el sietve az úton.

Ő volt a viktoriánus nyugalom  és rend utolsó bástyája, ki nélkül az utcák szürkébbek és szegényebbek lettek volna, és magában mindenki imádkozott egy sort, hogy a nénit 110 évén felül  még hosszú élettel ajándékozza meg az élet.

Ocskó Ferenc: Bristolfoto: Ocsko Ferenc

Blog

2014.09.28 12:06
Az elhagyott helyeknek megvan az az egyszerre taszító/nyomasztó légköre és vonzó bája, amiért muszályt érzel arra, hogy lefotózd, hogy feldolgozd, hogy megvizsgáld. Számtalan épület, város, és ki tudja valaha milyen célt szolgáló emberkéz alkotta monstrum hever évek, évtizedek/századok óta...
2014.09.15 13:00
Mindig lenyűgöztek az olyan történetek, ahol drasztikus, szélsőséges elemek  csapnak egymásnak. Mint egy jó Shakespeare műben. Akarva akaratlanul is drámakirálynőnek érzem magam sok sok ilyen cifra helyzetben, mert pont eme félreérthető szituációkról nem tudom eldönteni, hogy melyik...
2014.08.27 12:18
Ez is csak hozzáállás kérdése, mint minden más, de tagadhatatlan tény mindenki érzi magát egyedül néha. Sokszor még családon, párkapcsolaton belül is. Miért van ez? Az első,és legfontosabb tényező a bizalom. Amit rettenetesen könnyű elveszíteni, elég egy rossz gondolat. Ezt a témát boncolgatja...
2014.07.31 15:33
Előbb vagy utóbb, de belefutsz te is...a titkosnak vélt doktrínák egyikébe, kultuszokba, szimbólumrendszerekbe, vagy egyszerűen csak valami felsőbb tudás reményének árnyába.......... Kiskorom, majd később kamasz éveimben csodálattal adóztam minden olyan tevékenység előtt, amely a gondolat erejét,...
2014.07.30 15:58
Képzeljünk el magunk elé egy hatalmas mezőt végtelen számú építőkockával, alakzatokkal....piramisok, téglatestek, félgömbök, szabályos és szabálytalan testek végtelen variációi. Kezdjük el kombinálni, építgessünk........persze formaiságánál fogva korlátozottak a lehetőségeink. Egy idő után a...
2014.06.23 21:52
........elmondom hát mindnekinek. Mert a filmek arra valók, hogy elmondjanak egy történetet. Sokszor konklúziók, vagy megoldás és bizony sokszor Happy End nélkül. Én egy B-kategóriás alacsony költségvetésű TV drámát vinnék filmre ha tehetném, tanulságként hogyan ne alapítsunk családot, valamint a...
2014.06.19 17:46
-Ki ez a csúnya ember? , hallom a piros lámpánál a kereszteződésben, a bringámon tekerve hazafelé a munkából. Hátranézek. Egy nagyjából negyvenes szintén zenész (azaz 2 kerekűn hajtó) férfi, critcal mass matricákkal ékített vázon, a fejével a biciklidudám felé bők, amely egy gumi jokerfejből áll....
2014.06.14 19:01
Nincs új a nap alatt, hatás- ellenhatás, ötlet és tudatalatti. Mi lesz hatással mire? Gyakran érzem azt, hogy minél többet akarok megtudni valamiről, annál kevésbé merem állítani, hogy tudok valamit. Az internet nagyfokú elterjedésével határozottan egy információs viharba terelődött a tudás hajója....
2014.05.20 22:15
Meglepő információk birtokába lehet jutni néha egy - egy gyerekmeséből, ha felnőttfejjel olvassuk (vagy az én esetemben hallgatjuk). Emlékszem kiskoromban volt egy csodás illusztrációkkal díszített mesekönyvem, az Alice Tükörországban. Nagyon nagyon vonzott a (szürreális, furcsa) világa, és bár...
2014.04.30 10:39
 Nem vagyok igazán jó táncos, de nagyon szeretek táncolni. Főleg  keringőt. A párok sürgés forgása, kiszámított egyenletes ritmusú eleganciája elbűvöl. Tánc közben körbefordul a látószöged, minden felvillan egy egy pillanatra, de már fordul is tovább......És a körítés...a ruhák, a...
<< 2 | 3 | 4 | 5 | 6 >>