Kinek inge..........

2014.12.11 23:32

Nem tudom, ki hogyan élt-él e át hasonló szituációkat nap mint nap, de ugye ismerősen cseng; akinek nem inge ne vegye magára?....az önbecsléshiányos ember gyakran vesz fel (sokszor a padlóról) olyan dolgokat, amiket ugyan nem neki szántak, mégis képetelen nem magára venni. Néha szükségből, néha empátiából, néha spontán félreértésből. És  tiszta vizet önteni a pohárba nem is olyan egyszerű, (hát még kimosni benne a koszlott inget!) mikor többen rángatják a karod. Közhelyek, mondások. Érdemes elgondolkodni rajta. A múltban történt események későbbi hatásait nem mérhetjük fel, de érdemes elgondolkodnunk rajta, hogy miért történnek meg, és miért köszönnek vissza akkor, amikor a legkevésbé számítasz rá. Amikor a harag és a megnem-értettség hullámai végre csitulnának, miért űzi az embert olyan helyzetekbe eseményekbe megint, ami miatt azt a nyavajás inget már megint képes magára venni, vagy akár ledobni. Úgy döntöttem, hogy nyílt fórumon írom meg tapasztalataimat, meseformán, mert az Grimméknek  is bevált, aztán a szétdobált drabokat vagy félresöprik, vagy kimossák, de biztos vagyok benne, hogy olyan is lesz aki simán átlép rajta......(pedig lehet pont nekik szól ez a sztori). 

 
Szóljon hát a mese a gyógyítónak készülő fehéringesről, akinek mindenki már csak a cafatokban lógó sáros ingéről ítélkezett, arra kérve vegye már le, közben eszükbe sem jutva, hogy ing nélkül pőrén marad, így inget váltani csak akkor tud, ha érdemeiért újat kap............
 
Egyszer volt hol nem volt, túl a virtuális felhőn, és még a téglafalon is túl, egy kis kalandorcsapat, kik egymás társaságában fűzték egymás után a kalandjaik sokaságát, jól megszokott bevált csapatként haladva, egyre ritkuló létszámmal, de annál erősebb morállal. Nehéz érzelmi viharok tengerén át a biztonságot nyújtó kis kandallós pihenőhelyeken keresztül a főellenség felé, akit nemes egyszerűséggel csak az élet iskolájának főigazgatójaként ismernek.
Volt ott nomád harcos, sámán-táltos, paplovag, tolvaj, és erdőjáró, nyomolvasó, erősek, és agyafúrtak, jó kis bandaként egészítve ki egymást.
Egyszercsak egy gyógyító is bebocsátást nyert közéjük, hisz jól jön a háttértámogatás, még akkor is, ha az illetővel nem jár túl nagy harci érték....nem is várta el tőle senki hogy az első sorban meneteljen, ő pedig boldogan kullogott utánuk, háttérben, de a csapatvezér közelében maradva.
Szó nélkül kötözgette sebeik, igyekezett mindenkit legjobb tudásával ellátni, bár a feladat sokszor meghaladta képességeit. És bár a többiek nem mondták ki nyíltan, hogy kevesellik a munkáját,  belül a lelke mélyén ő is érezte, hogy fejlődni kéne még. De sűrűsödtek a csaták, néha már a csapattagok is egymást szekálták, (te hibád hogy megvágtak, miért nem védtél jobban, te meg miért szaladtál előre annyira, hogy védeni se tudjunk?)  és így tovább és így tovább.....mire a gyógyító elbizonytalanodva, saját tudásának hiányosságaitól, fejébe vette, hogy márpedig megtanulja a felélesztés varázslatot, aztán nem lesz több vita abból, hogy ki kit hagyott hátra............
A baj ott kezdődött, hogy ehhez le-le kellett maradnia a csapattól, mert a spell megtanulásához szükséges tudást időbe telt fellelni, és gyakorolni. Egyre inkább kimaradt a közös harcokból, és egyre megszállottabban kereste a tudás forrásait. Így esett, hogy egyik útjuk során az egyik ivóban rátalált és felvette a kapcsolatot egy népszerű paplovaggal, kit már korábban is látott a harcmezőkön, és kiről hallomások útján sejtette, hogy  birtokában van a feltámasztás varázslatnak. Megörült és boldogan invitálta asztalukhoz.
A paplovag ismertsége ellnenére szerényen viselkedett, való igaz, rég nem hallottak felőle, nem tudták merre járhatott, mit tapasztalhatott, és ez a gyógyítót megerősítette abban a hitében, hogy nem mindennapi ismeretek birtokában van.
Így bővülve a csapat kocsmáról kocsmára járva gyakorolta az összeszokást, ami meglepően gördülékenyen ment. A gyógyító néha csodálattal, néha némi ellenérzéssel vette tudomásul, hogy a csapat magatartása egyre inkább a vakmerő felé tendál. De mi is állhatott volna útjukba, mikor már 2 healer is támogatta a seggük? Az egyik ráadásul még értékesebb spellekkel is rendelkezik, és páncéljának köszönhetően az első sorokban akár a harcokban is bőséggel kiveszi a részét............így természetesen a zsákmányból is többet szerezve.
Neki eközben csak az egyre rongyolódó pamuting jutott, hisz egyre kevésbé vették igénybe spelljeit, és ez még sajna azzal is járt, hogy jelentősen visszafejlődött tudásában, ami tovább növelte ellenérzéseit..........A paplovag ennek ellenére szívesen, sőt kifejezett örömmel vette szárnya alá, mágikus szavakkal bátorítva, időnként pedig lekicsinylően dorgálta elavult spelljeiért, miközben működőképes varázslatot nem tanított neki. Azzal érvelt, hogy ez majd jön ez magától, ha elég kitartóan próbálkozik...........hogy ő maga is kivette részét a visszafejlődésében, azt immáron hatalmasra nőtt önbizalmával észre sem vette. A gyógyítónak feltűnt, hogy titkos könyvéből merít erőt időnként, de ha rákérdezett, hogy mit olvas, úgy csinált mint aki nem tudja miről beszél, ettől fogva kezdett kételkedni abban, hogy megtanulhatja tőle a spellt, amire a csapat érdekében annyira vágyott. 
 
Egy komolyabb csata után, mikor gyógytudományával már csak a karcolásokat tudta helyre tenni, elhatározta, hogy beszél a paplovaggal, és megkéri, hogy vagy álljon mellé teljes szívvel mint tanító, vagy inkább hagyja őt meg régi tudásában, mert így hosszútávon mind őt, mind a csapatot hatalmas veszteségekbe sodorja, de a paplovag flegma részegségében a zsákmányból vásárolt bortól és a tábortűz fényétől, melegétől felhevülve nem volt hajlandó érdemben beszélni vele erről, ellenben kezébe nyomott egy térképet, hogyha tanulni akar, akkor kövesse vakon a papíron leírt útmutatást, és lényegében végleg hátat fordított neki, nem is figyelve rá többet.
Ennek következményeképp a gyógyító elkezdte magát távol tartani az eseményektől, hisz sérülékeny mivolta miatt már nem tudott harc közben előre nyomulni az egyre vakmerőbb csapat mellett..........Végül a csapattól  kényszerűségében leszakadva, kétségekkel a szívében elővette a térképet, és követni kezdte a zavaros mondatokkal kódolt leírást.
 
Útja egyre mélyebben vezette az erdőben, egyre ridegebb és elhaltabb tájékokra sodródva. A csupasz ágak megszaggaták sárgává színeződött ingjét, fogai vacogását pedig hiába enyhítette a száraz ágakból összehordott tábortűznél, nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy csúnyán becsapták, és a térkép nem vezeti el ahhoz kitől  gyógyítani tanulhat. Végül a sötétben, lehullott ágakon átbukdácsolva egy tisztásra ért, ahol egy kunyhóból lágy fény szűrődött.
Egy kiöregedett, sokat tapasztalt kalandorcsapat tagjait találta ott, kik közt volt boszorkány, sámán, tolvaj, de még fejvadász is...Néhányukon használta a frissítés varázslatát, néhányon az újratöltődést és ezért cserébe tanítottak neki néhány trükköt. Bár a feltámasztó varázslathoz nem került közelebb, megtanult rejtő varázst oldani, zombit, szellemeket idézni, tüzet gyújtani, és sok türelmetlenséggel és kudarccal a háta mögött belekezdett a tisztánlátó varázslat megtanulásába is.......
Így felvértezve útján, már könnyedén siklott az avaron a fák törzse közt, és egyre inkább megtanulta élvezni a magányos órákat.
 

Mikor az erdőből kiérve végre símább úton haladva a városok felé vette az irányt, összefutott néhány ex- csapattársával, és bár szíve felderült, örömét már nem tudta tiszta szívvel kifejezni. Azok eleinte meg sem ismerték, aztán kényszeredett mosollyal üdvözölve mesélni kezdtek neki a kalandjaikról, arról hogy szétszakadt a csapat, és biza jól jönne egy healer újra a csapatban.

A gyógyító, ki már többé nem volt gyógyító , megköszönte szépen,  felajánlotta szolgálatait summonerként, amit jobb híjján el is fogadtak.

Pár nap múlva egy ivóban belefutottak néhány más csapatokba sodródott ex-csapat társaikkal, kik szomorúan számoltak be veszteségeikről, és arról is hogy az élenjáró paplovagok fejét boszorkányok kötötték meg, nem tudván koncentrálni többet a társaik épségére, további lelkiismereti terheket róva ezzel a sumonerre, aki arra gondolt, hogyha nem hajtott volna arra a nyavajás resurrection spellre, akkor mindez nem történik meg, és talán mind együtt maradva, kevesebb veszteséggel élik túl a csatákat. Az egyik távoli asztalnál megpillantotta azt a bizonyos paplovagot, ki segített beteljesíteni balsorsát, és használta rajta a tisztánlátó varázslatát.......

Az eredmény szíven ütötte, és átkozta balgaságát, amiért nem tűnt fel neki korábban, miért is bújja annyira a lovag a titokban tartott könyvecskéjét............Merthogy nem volt ő fényes páncéljú lovag, mégcsak nagytudású healer sem, csak egy nyamvadt szürke bárd, ki illúzió varázsokkal, morálnövelő anekdótákkal , és néhány védelmi varázslattal kápráztatta el a csapat többi tagját. Fogalma sem volt neki a feltámasztás varázslatról, és a gyógyításokat is nagyerejű méregdrága varázsfüvekkel végezte, amelyeket könnyedén vásárolt meg a méltatlanul szerzett zsákmányból, és spelljeit is csak egy mágustól szerzett könyvből felolvasva volt képes használni, bár a felét sem éretette működésüknek..............

Ekkor odament hozzá, levette róla az illúziópáncélt, meggyújtotta a könyvet a kezében, és épp úgy fordított neki hátat, mint ahogyan annak idején az vele tette meg............A társai, kik az egészből csak annyit értettek meg, hogy rátámadt a szerencsétlen nyomorultra, még a fejére is olvasták, hogy el akarta tőlük venni a gyógyítójukat, holott az már rég nem törődött velük...........Ekkor a valaha volt gyógyító, haraggal a hangjában csak annyit mondott, nem maradt itt tőle másom, csak a dühöm, legalább ezt ne vegyétek el tőlem...........a többi a tiétek lehet, ha szeretitek az illúziókat, rajta hát, élvezzétek. Képtelen volt elmondani nekik, hogy az ál paplovag változtatta keserűségét gyűlöletté, ráterelte őt a fekete mágia útjára, és saját bűntudata pedig nem engedte, hogy ezalól feloldozást nyerjen.

Majd a tükörhöz fordult, hossszasan tanulmányozva önutálattól és hányattatásaitól megviselt önmagát, ledobta foszlott rongyait, mely valaha healerségének szimbóluma volt, és immáron sámánná változva sétált tovább, mert rájött, külseje megtévesztő lehet a sérült , harcok nyomától viseletes ingben, és még mindig bölcsebb mutatni a valót, és belátni a nem tudást, mint hamis aranyszín páncéllal ékeskedni és pokolba vezető útra terelni másokat a jószándékkal..............

 

Blog

2014.09.28 12:06
Az elhagyott helyeknek megvan az az egyszerre taszító/nyomasztó légköre és vonzó bája, amiért muszályt érzel arra, hogy lefotózd, hogy feldolgozd, hogy megvizsgáld. Számtalan épület, város, és ki tudja valaha milyen célt szolgáló emberkéz alkotta monstrum hever évek, évtizedek/századok óta...
2014.09.15 13:00
Mindig lenyűgöztek az olyan történetek, ahol drasztikus, szélsőséges elemek  csapnak egymásnak. Mint egy jó Shakespeare műben. Akarva akaratlanul is drámakirálynőnek érzem magam sok sok ilyen cifra helyzetben, mert pont eme félreérthető szituációkról nem tudom eldönteni, hogy melyik...
2014.08.27 12:18
Ez is csak hozzáállás kérdése, mint minden más, de tagadhatatlan tény mindenki érzi magát egyedül néha. Sokszor még családon, párkapcsolaton belül is. Miért van ez? Az első,és legfontosabb tényező a bizalom. Amit rettenetesen könnyű elveszíteni, elég egy rossz gondolat. Ezt a témát boncolgatja...
2014.07.31 15:33
Előbb vagy utóbb, de belefutsz te is...a titkosnak vélt doktrínák egyikébe, kultuszokba, szimbólumrendszerekbe, vagy egyszerűen csak valami felsőbb tudás reményének árnyába.......... Kiskorom, majd később kamasz éveimben csodálattal adóztam minden olyan tevékenység előtt, amely a gondolat erejét,...
2014.07.30 15:58
Képzeljünk el magunk elé egy hatalmas mezőt végtelen számú építőkockával, alakzatokkal....piramisok, téglatestek, félgömbök, szabályos és szabálytalan testek végtelen variációi. Kezdjük el kombinálni, építgessünk........persze formaiságánál fogva korlátozottak a lehetőségeink. Egy idő után a...
2014.06.23 21:52
........elmondom hát mindnekinek. Mert a filmek arra valók, hogy elmondjanak egy történetet. Sokszor konklúziók, vagy megoldás és bizony sokszor Happy End nélkül. Én egy B-kategóriás alacsony költségvetésű TV drámát vinnék filmre ha tehetném, tanulságként hogyan ne alapítsunk családot, valamint a...
2014.06.19 17:46
-Ki ez a csúnya ember? , hallom a piros lámpánál a kereszteződésben, a bringámon tekerve hazafelé a munkából. Hátranézek. Egy nagyjából negyvenes szintén zenész (azaz 2 kerekűn hajtó) férfi, critcal mass matricákkal ékített vázon, a fejével a biciklidudám felé bők, amely egy gumi jokerfejből áll....
2014.06.14 19:01
Nincs új a nap alatt, hatás- ellenhatás, ötlet és tudatalatti. Mi lesz hatással mire? Gyakran érzem azt, hogy minél többet akarok megtudni valamiről, annál kevésbé merem állítani, hogy tudok valamit. Az internet nagyfokú elterjedésével határozottan egy információs viharba terelődött a tudás hajója....
2014.05.20 22:15
Meglepő információk birtokába lehet jutni néha egy - egy gyerekmeséből, ha felnőttfejjel olvassuk (vagy az én esetemben hallgatjuk). Emlékszem kiskoromban volt egy csodás illusztrációkkal díszített mesekönyvem, az Alice Tükörországban. Nagyon nagyon vonzott a (szürreális, furcsa) világa, és bár...
2014.04.30 10:39
 Nem vagyok igazán jó táncos, de nagyon szeretek táncolni. Főleg  keringőt. A párok sürgés forgása, kiszámított egyenletes ritmusú eleganciája elbűvöl. Tánc közben körbefordul a látószöged, minden felvillan egy egy pillanatra, de már fordul is tovább......És a körítés...a ruhák, a...
<< 2 | 3 | 4 | 5 | 6 >>