Nincs új a nap alatt, hatás- ellenhatás, ötlet és tudatalatti. Mi lesz hatással mire? Gyakran érzem azt, hogy minél többet akarok megtudni valamiről, annál kevésbé merem állítani, hogy tudok valamit. Az internet nagyfokú elterjedésével határozottan egy információs viharba terelődött a tudás hajója. Ma például ahelyett, hogy a napsütést élveztem volna kinn a szabadég alatt, vagy legalább nekiálltam volna megvarrni azt a pólót amit már hónapok óta tervezek megcsinálni, már megint beragadtam az eyecandy világába. Szó szerint. Valami posztot meglátva érdeklődésem egy mexikóban tevékenykedő szürrealista festőnő irányába terelt, (Bridget Tichenor), kinek utánajárva végül egy amerikai giccsfestő hölgy (Margaret Keane) munkásságához jutottam el.
Mindez pedig azért történhetett, mert mindeketten alkottak (nagyjából egyidőben) egy egy arcokból álló "montage" festményt, amiről egy blogger értekezett egy rövidet. blogs.artinfo.com/lacmonfire/2012/02/09/anxiety-of-influence-margaret-keane-and-bridget-tichenor/
Így jutottam el a következő információkig, illetve hatásokig:
A giccs szó a német eredetű kitsch szóból származik, nekem ez csak most esett le. Ezzel a műfaji elnevezéssel ihlették a Keane házaspár munkásságát. És alkalmazható minden olyan alkotásra tárgyra tevékenységre, ami a hétköznapjainkat hatja át, különösebb mélyebb tartalom vagy mondanivaló nélkül, romatikusan eltúlozva. (például kiscicát gombolyaggal ábrázoló festményt, vagy flitteres lepkét egy piros lakkbőr táskán)
Csak később derült ki, hogy a festmények melyeken eredetileg a férj, azaz Walter neve szerepelt, valójában a feleség munkái, melyeket a férj titokban adogatott el a feleség tudta nélkül. Ez a sztori pedig Tim Burtont késztette filmalkotásra, amelyet idén készülnek bemutatni. Mellesleg gyüjti a hölgy festményeit is.
Az amerikai hölgy 50-60 as években született rajzai- festményei, amik eltúlzottan nagy szemű, mégis szomorú arckifejezésű gyermekeket ábrázolnak, valószínűleg nem kicsit hatással voltak az akkoriban épp újjáéledő mangakultúrának japánban ( a közhiedelemmel ellentétben a képregény műfaj japánban már a XII. században jelen volt. Fametszeteken, tekercseken rajzokkal ábrázoltak történeteket, amelyeket vázlatos képeknek neveztek el, és katakanákkal leírva egyszerűen csak Man'ga' -nak hívnak.). Sokan láttak már japán rajzfilmet vagy mangát, amire azonnal rávágják jajj ez olyan tipikus japán, de el sem gondolkoznak rajta, hogy az aladdig egyszerű és viszonylag arányaiban hű vonalvezetést követő japánok miért kezdetk el ilyen szürreális arányokkal rendelkező figurákat rajzolgatni. Elárulom: második világháború, és az utána érkező nagyfokú amerikai behatás. Tezuka Oszamu ( a modern japán manga/anime atyjának is tekinhető) például teljesen bele volt szeretve az olyan ma már ikonikusnak tekinthető amerikai rajzfilmfigurákba, mint Betty Boop, vagy a Mickey egér............Egyszóval minden hatással van mindenre. Egy egy jelentéktelennek tűnő esemény (mondjuk meglátod életed első rajzfilmjét a tv-ben) éppolyan nagyhatású lehet mint egy háború.
Egyszóval a mai napom is érdekes de túlzottan hasznosnak nem nevezhető információk társaságában telt el, de hát a netfüggés már csak ilyen. Azért remélem inkább inspiráló, mint sem felesleges ez a kis értekezés tőlem, legalábbis nekem megint kedvem támadt festegetni, mégha nem is műalkotásokat, de legalább valami új giccset:)