végtelen lehetőségek

Ismerős az az érzés, amikor kismillió dolgot szeretnél megtenni egyszerre? de pont nincs időd rá? amikor meg van, akkor meg az ezközök hiányoznak? máskor meg megvannak az ezközök, de a lehetőség nem adott? valahogy ezt a csiki csuki játékot játssza az élet velünk néha. A munkahelyeden vagy, de épp nincs munka, kinn csodásan süt a nap, elmehetnél kirándulni, vagy megcsinálhatnád azt amit este sötétben már nem szívesen, de persze nem mehetsz haza. Mikor meg épp pihennél, rengeteg program kínálkozik, de még ha el is mész rá, nem tölt fel, mert fáradt vagy és nem bírsz odafigyelni rá. Régóta érzem azt, hogy valahogy nem tudom azt a szálat/fonalat felvenni az életben, ami szép lassan szemenként egy nagy meleg pulóverrel ajándékozna meg. Ide is egy kicsi, oda is egy kicsi, míg befejezetlen dolgok tömkelegével vesz körül. Máskor meg a közösségek hiányoznak hozzá. Ez értékelné, de nincs rá ideje, az meg ráér, de nem lelkesedik azért amiért te. Néha irígyen figyelem, hogy páran valamin felllelkesedve miket el nem tudnak érni, pusztán azzal hogy tudják, mit hogyan, mikor és kivel tegyenek meg. Az ötletük nem csak ötlet marad, hanem valahogy önálló életre kel. Az alkotásuk nem csak öncélú, hanem másokat magához vonzó jelenséggé válik.

Mi a kulcs? A szeretet, a kitartás a koncentráció? vagy pusztán a szerencse? 

Túl sok mindnet akarok, de semmit sem igazán........hülye bipoláris érzések.......gondolatok teremtő erő nélkül. Hatás ellenhatás, a zéróhoz.