Mindenki van úgy vele, hogy néha visszapörgetné az idő kerekét. Most nagyon rámtört, és még ha nem is vagyok 70 éves, és nem is idealizálom a múltamat, akkor is szeretnék újra huszonéves lenni. Azt hiszem a nosztalgia elsősorban azért jön rá néha az emberre, mert az idő múlásával és egyre több átélt szomorú emlékkel az ember a háta mögött valami csendes nyugalmat akar átérezni, amelyet bizonyos események, körülmények kapcsolatok váltottak ki belőle anno, és talán változások fájdalmát is könnyebben átélheti ezek segítségével. Hisz akkor is érte bánat, bú, veszteség az embert, de pont az emlékezetes szép eseményeknek köszönhetően mégis sikeresen átlendült rajta. Persze a múltat visszahozni nem lehet, és nem is kell, de felidézni, annál inkább. Mikor még körünkben voltak azok akiket nagyon szerettünk, vagy amiket nagyon szerettünk. Gyermekkoromban ez a szó nem sokat jelentett, valahogy mindig idős hölgyeket képzeltem el magam elé amint csészéjükből a sűrű barna forrócsokijukat szopogatva idézik maguk elé fiatal énjüket a legkellemesebb pillanataikat átélve. Hát nekem a cappucchino kevergetése közben villantak be képek, kis kompániám tagjai körében, új zenéket hallgatva, kedvenc időtöltéseimnek hódolva, mintha csak tegnap lettek volna. Le is fújtam a port régi játék-konzolomról, egy becsben tartott lemezt pörgetve benne, újdonsült ismerősöm körében, kinek szintén sokat jelenetett az a pár perces video szösszenet, közben egymás szavába vágva nagyokat neveteve idéztük fel a több mint 15 éves, információ túláradás mentes kis védett világunkat, számunkra új dolgokat magunktól felfedezve, és ebben a felfedezésben társakra találva...............Ma már minden más, az ezközeink, a megosztásaink egymás közt, az igényeink, a korunkból fakadó gondolkodásmódunk, mégis, szívünk meg meg dobban egy régi dalt meghallván, régi fényképet találva a fiók mélyén, régi ismerőssel baráttal összetalálkozva ezernyi régmúltat idéző pillanat és rájövünk, akkor ugyanzet éltük át mint most, semmi sem változott, csak a végső óránkhoz közeledvén szeretnénk újra mindent átélni, ami akkor reményt és örömet adott. Mindig lesz új, csak már mi nem vagyunk annyira rugalmasak, mint a fa, mely korral egyre vastagszik, és keményebbé válik. Én azt sem bánnám, ha valaki a "kérgembe" vájna valami újat, valamit amitől újra kis cserjének érezném magam. 

I'll be waiting for you. If you come here,...........