megfojtott bika

2014.04.08 10:44

Szimbóluok, jelképek, valami aminek a képzetét, fogalmát próbáljuk társítani valami általunk is könnyen befogadható, ismert formával. Valamik amiket szavakkal csak kőrbeírni tudunk, de mégsem fejezehetjük ki jól. Ezért alkotjuk meg vizuálisan. Próbáljuk determinálni, amit máshogyan nem tudunk befogadni. De olyankor is, amikor késztetést érzünk hogy összefüggéseket keressünk dolgok közt. Így lesz a dátumból, bolygóállásokból horószkóp, amiket állatok, és cselekvések egyszerűbben befogadható szimbólumaival jelenítünk meg. Vajon miért és hogyan határozzuk meg őket? És vajon tényleg van e tartalom a forma mögött? Mi kapcsolata lehet az európai Bikának, a kínai Kígyóval? Én az vagyok, egy Kígyó évében születet májusi lény.........egy erős bika, kit a kígyó fojtogat. Ha lebontom: a bika dühöt is kifejez. pusztító erőt, mint az utolsó Unikornisban a vörös bika, kit semmi nem állíthat meg.  Minotaurusz mint szörnyeteg jelent meg bika fejjel, bezárva egy szörnyű labirintusba, büntetendő mindazt ki oda betéved. Európát Bika képében csábították el, de a bika szent állat is volt egyben. És a kígyó? A gyógyítás ősi jelképén ő tekereg egy bot körül. Lehet a kísértés szimbóluma, mint a bibiliában, mondják alattomosnak, néha bölcsnek is, egyiptomban pedig egyenesen a belső tudás avatottjainak jelképe volt. A görög mitológiában pedig a gorgófőkön tekereg, hajdanvolt lányok fején kiket büntetésből változtattak gyönyörűből szörnyűvé. Hiúság, vagy mások irígysége a büntetés kiváltója? Miért provokálják mai napig a bikákat spanyolországban, miért írtóznak a kígyótól az emberek? 

 

Vajon véletlen, hogy az örök ellentmondások eme jelképei épp rámillenek? hajthatalan tudás vágy, valami amit érzek de megfogni nem tudok? a düh, melyet legyőzni próbálok elmével, a harc amelyben egyik fél sem győzhet? És egyáltalán, miért nem tudnak békében meglenni egymás mellett? Mi sarkall belső vívódásra minket? miért kutatjuk az élet értelmét, miközben pont az halad el mellettünk?

Az a bölcs, kiket nem foglalkoztat e kérdés, és csak élnek ösztöneik szerint szaporodva boldog befogadással? Vagy azok kik a választ kutatva épp a tudatlanságukra döbbennek rá, rájővén, hogy a halandó életük a materiáls síkon igencsak korlátozott?  

Mi a fejlődés kulcsa? hogy békíthetünk ki magunkban ellentmondásokat. Hogy fordíthatunk magunk és környezetünk hasznára és jóléte érdekében ennyi feszültséget?

Fojtogat, belűröl a kényszer, hogy válaszokat akarjak kapni, ugyanakkor nem akarok tudni, mégis az egyszerű lét, az élet apró örömei már nem elégítenek ki. Érzem az elutasítást a belsőmben, és azt ahogy ez a környezetemből visszahat. Nem értenek, segíteni nem tudnak, pedig akarnak.

De hogy lehetne megfogni a megfoghatatlant. Hogy lehetne determinálni a szeretetet, az elfogadást, a békét. És főleg az energiát.

Legyen hát e jelkép a Szarvas. Akire vadászunk, kinek agancsa gyógyíthat, kinek szarvai közt a csillog valami, amit meg akarunk fogni. Miközben az elpusztítására törekszünk.