Kissé fáradtan, de még nem megtörve ácsorogtam a megállóban. Jobb lábfejem enyhén duzzadni kezdett az egész napos ácsorgástól. Kicsit megmozgattam, hogy enyhítsem rajta a nyomást. Végre hosszú óráknak tűnő percek múlva megérkezett a busz. Persze rengetegen voltak rajta. Késő délután, csúcsidő. Átlagéletkor 30 körül. Öregnek éreztem magam. Főiskolások, pályakezdők, dolgozók, kik most iskola/munka végeztével hazafelé zötykölődnek. Középre verekedtem magam, a harmonikázó csuklóhoz, és hálásan kulcsoltam karjaim a mögöttem ívelő korlátra. Magas vagyok, jól beláttam a terepet a buszon. Időm bőven lévén unalmamban gyors utas számolásba kezdtem. Kettesével véve az embereket, beleszámítva az esetleges takarásban lévőket, végül 65 főben állapítottam meg a hozzávetőleges létszámot. Ebből , szintén hozzávetőleges számítás alapján nagyjából tucatnyian hajoltak bele kommunikációs eszközük fénylő lapjába. Több férfi, (10), mint nő (3). Egy srác izgalmasnak látszó kétkezes videojátékot nyomott rajta, terpeszben egyensúlyozva a busz kellős közepén. Lelki szemeim előtt lejátszódott, mi lett volna egy hirtelen fékezés esetén, de szerencsére nem történt ilyesmi. A mobilozók fejtartásának, és arcuk gumimaszkszerűségének egyformasága cseppet szíven ütött. Semmi érzelem, egy mosoly legalább, mert feltételeztem többen üzeneteket olvastak, vagy közösségi portálok eseményeit nézhették. Persze lehet, előítéletes vagyok, és mind egy online elérhető szakdolgozat anyagát, vagy hírportált olvasott, az legalább megmagyarázta volna az érzéketlen arckifejezéseket. Az egyik fülhallgatós srác, aki nyilván zenét is hallgatott a telefonján, hüvelykujjának simogató mozdulatával folyamatosan pörgette a kijelzőn megjelenő tartalmat. Ő egészen biztosan közösségi portált nézegetett. Aztán beleuntam abba a játékba, hogy megpróbáljam kitalálni, az arcokon tükröződő, cseppnyi ledfény vajon mit tükröz számukra? A megállóknál cserélődő tömeget kezdtem vizsaltni. Kekizöld, szörmegalléros kapucnis egyenkabátok. Lányok haja simán kettéválasztva lóg, sehol egy hajfonat, vagy bármi, ami izgalmasabbá tenné frizurájuk. Fiúk/férfiak körbenyírt, cseppet megnövesztett hajjal. Aki nem mobilozott az kókadt fejjel szundikált. Egyen arcok, egyen-viselkedés, egyen-unalom. Normális ez, én tudom. Tömeg, tömegközlekedés. A szó meghatároz. Tömeggé kell válnod, más nem lehetsz, csakis a része. Fél óra zötykölődés. Szerintem egyedül én voltam, aki ide oda tekergette fejét, és figyelte meg az embereket, de valszeg én is az egyetlen, aki nem értette meg őket. Eljátszottam a gondolattal, hogy az egyik fiatal mobilozás helyett megnézi a másik fiatalt és beszélgetést kezdeményez vele, vagy legalább rámosolyog. De ez nem illendő. A közösség ott van, az ölekben tartott mobilok négyszögében.
Illustration by Russell Stutler