-Ki ez a csúnya ember? , hallom a piros lámpánál a kereszteződésben, a bringámon tekerve hazafelé a munkából. Hátranézek. Egy nagyjából negyvenes szintén zenész (azaz 2 kerekűn hajtó) férfi, critcal mass matricákkal ékített vázon, a fejével a biciklidudám felé bők, amely egy gumi jokerfejből áll. Mondom neki, ő Jóker , ő vigyáz a bicómra, hogy ne lopják el. Furcsán nézett rám, de láttam a keserűséget átsuhanni az arcán, amit az előző bringája ellopásának felidézése okozott. Gyors pillantásokkal mérte fel az alattam futó vázat, és meg is jegyezte hogy nagyon ekletikus. Ilyen, válaszoltam, mert én így szeretem.
De jó is lett volna ha ez a duda meglett volna úgy 13 éves koromban. Akkor lopták el életem első és még majd 15 évig utolsó bringáját a kert végéből. A minap találtam egy 24 éves fotót, amin még ott díszelgett a teraszon, az a csodás használtpiacos szarvkormányos csepel sprint kerékpár, kék férfivázzal, váltó nélkül. Ó a nosztalgia^^.
Egyszóval már jócskán 15 éve nem ültem bringán, és már bőven a belvárosban laktam, mikor is rá kellett döbbennem, hogy nem csak hogy utálok BKV-zni, de egyre megfizethetelenebbnek tűnt az akkor még 6 rugós bérlet, hogy elegem van az állandó halál unalmas ácsorgásból a megállókban a járatra várva, nem is beszélve az akkori random mindig máshol más helyeken való munkám miatt meg pláne kiszámíthatalan közlekedési viszonyokból. Valamit lépnem kellett. Aztán vettem egy nagy levegőt, és azt gondoltam magamban, itt az ideje megint ráülni a kerékpárra. Szereztem egy használt montit, fekete férfivázast ahogy azt illik. (A használt bringásnál, a podmaniczky utcában, ahová először becsekkoltam, épp nem volt olyan amilyet szerettem volna. Az elképzelés egy férfivázas városi bringa volt, amit könnyedén a vállamra is kaphatok ha pl az emeletre kell felcipelnem, és már fordultam volna ki az üzeltből, amikor mit nem ad a sors, pont akkor jött be eladni valaki egy megúnt, erkélyen rohadó bicót, akivel a szervizes srác segedelmével és áldásával azon nyomban üzletet is kötöttünk, és gazdát cserélt a jószág egy bérlet áráért.) Akkor villant be, hogy az egyik beépített szekrény legalján egy doboz mélyén van nekem valamim, ami feltűnően emlékeztet egy biciklikormányra szerelhető dudára. Valami amit egy gyorséttermi gyermekmenühöz adhattak ajándékba mikor még volt némi fantázia ezekben az ajándék kütyükben. Amikor megkaptam, még egyáltalán nem volt drótszamaram, és csak sejtettem hogy valami bringás cuccnak szánták. Azért nem dobtam ki, mert megtetszett hogy a batmanból való a figura és ki tudja később mire lesz még jó:) És valóban, 5-6 évet pihent ott magában, mire elnyerte méltó helyét az én ronda vigyorú gumifejem a noname márkájú bicajomon, letakarva egy jókora rozsdafoltot a kormányvason. Hűen vigyázott is az én kis barátom a járművemre, ami meg is úszott 2 lopási kísérletet, és egészen annak végelgyengüléséig rajta volt.
Aztán tavaj valamikor 8 év szolgálat után elajándékoztam, és beszereztem egy újabb second hand bringát, (nálam ez úgylátszik sorsszerű, valamiért sosem volt zsírúj biciklim:)) amire természetesen átkerült a vigyori zöld hajú főgonosz. Azóta is bármerre járok, sokan megbámulják eme kissé már megkopott, besárgult, de számomra annál kedvesebb figurát, a kutyák és gyermekek legnagyobb örömére hallatom irritáló csipogó hangját, és zavarom szét a hangos dudálás ellenére békésen kóricáló túristákat a biciklisútról. Lehet hogy csúnya, de az én társam, és eddig még nem hagyott cserben.
