"Vajon illendő-e egy vírusnak moralizálni?" Tette fel a kérdést magának, Virulka a pandoravírus. A fogalommal tisztában volt, maga sem tudta honnan, de abban biztos volt, általában a fajtája nem szokott efféléken merengeni. Társai gyakran cukkolták is vele; annyi energiát áldoz a töprengésre, hogy nem marad ereje klónózni magát, így előbb fog elpusztulni, minthogy megtalálja a megfejtést a kérdéseire. A vírusok iratlan törvénykönyve ugyanis kimondta: sokasodj és szaporodj, örökítsd tovább a megszerzett tudást és így generációról generációra egyre fejlettebb mutációkat létrehozva elérhetitek a hallhatalanságot. Virulka a többiekkel ellentétben nagyon szeretett mélázni magában, ezért aztán, amikor tegnapelőtt egy haldokló gazdatestről az övéjükre költöző rokonok beszámoltak kalandjaikról és tapasztalataikról, teljesen belefeldkezett a moralizálásba. Mégpedig annak kapcsán, hogy a számukra életet biztosító gazdatestet szabad-e elpusztítani pusztán az önmásolás megállíthatalan kényszeressége miatt. A menekült rokonok arról számoltak be, hogy társaikat milliószámra ölték az antitestek, amiket a gazdatest véráramába jutattattak kivülről, így jobbnak látták megtíszerezni erőiket, és lehetőség szerint új hazát keresni maguknak. Virulka azon az ellentmondáson akadt fenn, hogy mi végre keresni a hallhatatlanságot, ha az önmásolásuk öli meg a nekik teret adó energiaforrást...Mi van ha minden gazdatestet elpusztítanak? Nem az lenne az ész-szerű, ha harmóniában az életterükkel csak pontosan annyi utódot hoznának létre, amit a gazdatest is elbír külső beavatkozás nélkül? Mondjuk észre sem veszi, hogy valami ellen fel kéne lépnie. És így önmaguk ezerszereseit sem kéne kényszerből előállítaniuk, sőt a töprengésekkel megszerzett tudást annak a kevés utódnak továbbadva harmóniában élhetnének a gazdatesstel, és talán valóban elérhetnék a hallhatatlanságot, amit a gazdatesttel is megoszthatnának. Aztán mégjobb ötlete támadt. A saját klónozási képességeivel "fertőzi" meg a gazdatestet, azaz tökéletes másolási képességet ad a gazdatestnek, létrehozván a tökéletes sejtregenerációt, így az sosem fog elpusztulni, a vírustársak pedig táplálkozhatnak kedvükre. Így mindenki jól jár! Virulka teljesen felvillanyzódott az ötlettől, és eddig társai előtt is titkolt csodás tudását egyszeriben egy abszolute spontán mutáció formájában örökíteni kezdte.....3 nap elteltével a gazdatestben elkezdődtek a "csodás" változások Virulka utódainak gyors osztódásának köszönhetően. A gazdatest sejtregenerációja tökéletessé vált, így nemcsak azok a sejtek regenerálódhattak amit a vírusok elpusztítottak, hanem lényegében mindegyik. Ekkor Virulka újabb kérdésben merült el.....ok, megvan az örök táplálék forrás, és az elpusztíthatalan gazdatest is....de hová fog vezetni mindez, ha a végtelen számú tápláléktól végtelenre duzzadt és hatalmas tudásában egyre fejlődő klónok szaporulatának nem vetnek maguk gátat? El fognak férni egy gazdatesten? Úgy érezte, elhamarkodott döntést hozott, és visszavonult töprengeni....
Eközben a gazdatestek világában új, és ijesztő betegség(?) ütötte fel a fejét, aminek következményeit még nem láthatták előre, de egyből feltüzelte a népességet. A betegségben szenvedők tünetei közt szerepeltek csodás gyógyulások, a test teljes regenerációja szörnyű balesetek, betegségek után, de ezzel együtt egyfajta mentális állapot változás-romlás is bekövetkezett. Az "Immortal" névre keresztelt jelenség egyre több áldozatot szedett, mégpedig többnyire olyan formában, hogy a vírust a testükben hordozó egyedek megharapták társaikat. Néhányan vérátömlesztéssel, vagy véletlen sebek útján fertőződtek meg, de oylan is akadt, aki halálos betegségben szenvedve inkább megfertőztette saját magát, minthogy meghaljon. A testi változásokat jó néhány héttel később teljes szellemi változás követte. A fertőzöttek jéghideg, számító és érzelemmentes állapotban támadtak korábbi családtagjaikra, barátaikra, kollégáikra, hatalmas darabokat elfogyasztva belőlük. Az áldozatok pár nappal később fizikálisan tökéletesen meggyógyulva, de hasonló szellemi tüneteket produkálva ugyanezt tették, eleinte csak a "tiszta" társaikkal, később pedig a megfertőződött, immár hallhatalan társaikkal is. Az orvosok, biokémikusok tehetetlenül szemlélték az egyre terjedő fertőzést, és nem találták a gyógymódot. A katonaság rájött hiába pocsékolja a lőszert, a vámpíroknak, zombiknak csúfolt tömegekkel szemben, azok újra és újra felélednek. Végső megoldásként a városok lángbaborítása, és az atombomba bevetése is hiábavalónak bizonyult az egyre szaporodó sérthetetlenek ellen. Alig egy év leforgásán belül minden élő szervezet lélektelen, de el nem pusztuló zabálógéppé vált. Ették egymást reggel, délben, este, napfényben, és esőben, télen nyáron....aztán visszanövesztették egymás által lerágott testrészeiket, és tovább ettek....
Így vált Virulka a vírusok megváltójává, akinek először sikerült a hallhatalanság állapotát előidéznie minden társa és gazdatestjeik számára. Nagy szerencsétlenségére azonban a mutációja után nem sokkal ő maga is elvesztette érzelmi, értelmi képességeit, ami egyedülálló volt a vírusok történelmében, és így sajnálatos módon nem lehetett tudatában tettének jelentőségével.
Ezek voltak a burjánzás évezredei, aminek egy kozmikus véletlen vetett véget. A vírusokat etető gazdatestek valamikori, de már csak hordozóként szerepvállaló "gazdatestje", azaz a bolygó egy hatalmas száguldó csillagnak ütközött, a kémiai reakció pedig elpusztított mindent. Illetve majdnem mindent. Csak egy pici törmelékben foglalt parányi szerves maradvány élte túl.....Ki tudja mikor talál új otthonra.