Imádom a fiktív ünnepeket, amelyek általában valamely ősi, a feledés homályába veszett szokásokból vagy megfigyelésekből avanzsálnak naptári ünnepnappá. Ilyen számomra a Valentín illetve Bálint napja, de folytathatnánk a felsorolást a majálissal, a mindenszentek ünnepével, a péntek 13-al, de akár az oly népszerű hagyományosan elfogadott ünnepnapokkal is mint a húsvét vagy a karácsony. Ezeket a hagyományokon alapuló ünnepeket általában nem előzi meg behatárolható konkrét esemény, mint mondjuk egy történelmi dátum évfordulóját, hanem sokkal inkább az emberek babonáiból, hitéből vagy éppen a köznyelv által fentartott/mesélt történetekből fakad. Egy egy ilyen nap eljövetelkor élvezettel figyelem az emberek különböző általában ellentmondásos érzelmeit. Mindenkit megérint a téma valamely szinten, beszél vagy épp nem akar tudomást venni róla, de valamiért mégis minden évben újra és újra ránk köszön a naptárakból. A legjobb mikor az épp aktuális "ünnepnap" kapcsán az ember beleássa magát ezeknek a szokásoknak az alapjaiba. Ha már Bálint nap, akkor vegyül alapul ezt a mártírt, Szent Bálintot, akinek sem konkrét születési/halálozási idejéről, sem tényleges tetteiről nincsenek hivatalos feljegyzések, mégis a köznyelv hozzárendel bizonyos jellemzőket; szerelmesek, lelkibetegek, epilepsziások védőszentje. Állítólag meghurcolták, halálnak halálával halt, de hogy miért, azt nem tudni, ellenben kevés olyan ember akad aki ne kötné össze a szerelem szóval ezt a nevet: Valentin. Vagy egy szabadelvű ember volt ki bizonyos témákról véleményét nem rejtette véka alá, és maga ellen hangolta a máshogyan gondolkodók többségét, vagy több személy mosódott egybe jelképként az emberek tudatában, de még az a prózai megoldás is lehetséges, hogy a "szerelem" nagymestere volt, ki feleségeket csábított hűtlenségbe jogos felháborodást váltva ki ezzel a férjekből. Az igazat talán már sosem fogjuk megtudni, mindenestre elgondolkoztató, hogy lesz egy véres leszámolásból a szerelmesek ünnepe.
Valószínűleg ugyanúgy ahogyan a városi legendák is születnek, szájhagyomány útján, az élet élvezetének vagy érdekességének ünneplésére okot/indokot kereső kollektív emberi tudatból kipattanva.
Megfigylehető, hogy szinte minden szokásnak, ünnepnapnak van pogány megfelelője is, amit vagy a keresztény vallás formált a saját képére, vagy egyszerűen az emberek választottak új "hősöket", jelképeket az addig jól bevált közösségi tevékenységek/események alapjául. Így lett például Easther pogány istennő a tavaszvárás, megújulás, szaporodás, életöröm jelképe, és így változott a keresztény vallás térhódításával Jézus feltámadásának, később pedig a húsvét nyuszis tojásfestős (merthát szaporodnak mint a nyulak, viva la viva életérzés) ünnepévé.
A Valentín napot ugyanígy megelőzi egy vagy több ókori szokás, amelyek visszaszámolva a mostani feb.14 nek megfelelő napra voltak időzítve, és amelyek közül az egyik sokkal inkább a tavaszi üzekedésre felkészítő össznépi mulatság (miszerint meztelen emberek futkostak az utcán megérintve a nőket nagyobb termékenység reményében) forrás: www.mult-kor.hu/20130214_szent_balint_napja_a_szerelmesek_unnepe, semmint egy vagy több konkrét élő személy mártírumságának évfordulója volt. Bár ki tudja, lehet, hogy szegény Bálint barátunk épp eme pogány gyökerű szokásnak aktív hódolójaként vált a lincselők céltáblájává pár évszázaddal később.
De persze ez is mind mind fikció, egy valami állandó csak: amíg Gergelynaptár létezik, a február 14 a szerelmesek giccses ünnepe marad, a maga virág és szívecske alakú édességek vásárlásának szokásával. Én ezt a fajta "bohóckodást" személy szerint már egyáltalán nem tartom rossz ötletnek, (annak ellenére hogy +felelő jelölt hiányában ez bennem is vegyes érzelmeket kavar) sőt, kifejezetten kedves és egyáltalán nem szégyellni való gesztusnak tartom, ha a magukat szerelmesnek tartók apró ajándékokkal/meglepetésekkel árasztják el kiválasztottjukat. Én azt javaslom, hogy amíg képesek vagyunk egy egy eseményt összekötni valami arra érdemesnek tartott megünneplési formával, addig tegyünk is így. Akinek meg nem tetszik, az meg ne ünnepelje, vagy heherésszen az ilyenkor születő ironikus kis viccelődéseken.
