A fehér ruhás nő a romok közt sétált. Haja kibontva, azzal seperte az alant fekvő szemetet a földön. Szoknyájának szegélye beleakadt egy ágba, lenézett hogy kiszabadítsa, majd ugyanolyan hirtelen tünt el, ahogyan megjelent. Ő volt a 100 évvel ezelőtt rejtélyes körülmények közt eltűnt menyasszony kísértete. Azt beszélték, hogy esküvője napján tűnt el, mielőtt vőlegénye az oltár elé vezethette volna. Csak egy maréknyi haj maradt utána az öltözőszobában, ahol a szobalányok öltöztették, és készítették fel őt a nagy napra. A majdem két méter hosszú tincset a szoba ablaka előtt húzódó tölgyfa ágán fennakadva találták meg. Csak az övé lehetett, mert ilyen hosszú haja senkinek nem volt a környezetében élők közt. Hogy mi történt, nem lehetett tudni. A szobalányok arról számoltak be, hogy hirtelen fény árasztotta el a szobát, elvakította őket, majd az eszméletüket vesztették. Mire magukhoz tértek, a szoba hőmérséklete annyira alacsony volt, hogy szájukat lilára festette, és lélegzetük párája ráfagyott az arcukra. Az ablakot nyitva találták, de a fiatal menyasszonynak nyoma veszett. Azt rebesgették, hogy egy szellem szállta meg, gyakran látták, amint a kertben sétál magában beszélve, szeme megszállottan leste az árnyékokat. Vőlegénye meg volt róla győződve, hogy a lány félelmét a házuk körül keringő pletykák váltották ki, és remélte, miután feleségeként magával viszi, egyből meg fognak szünni. Az a legenda járta, hogy a házat 300 éve felépítő báró az ördöggel cimborált, és a pincébe vezető lépcső a pokolba vezetett. A fiatal lány családja potom pénzért vásárolta meg az erdő közepén álló kastélyt, nem adva hitelt a környékbéliek szóbeszédének, még örültek is, hogy ennek a mesének köszönhetően szinte jelképes összegért lettek új gazdái a házat körülvevő birtoknak. A vőlegény és a családja nem tudtak beletörődni szerettük elvesztésébe, évekig nyomoztak az eltűnt menyasszony után. Így tárták fel azt a borzalmat, amit a báró követett el évszázadokkal korábban. Nemsokkal a kastély elkészülte után, mindazok, kik segítettek az építkezésben, vagy ismerték a tervrajzokat, gyanús körülmények közt hunytak el. Hirtelen elkékült arccal, rémülettel a szemükben estek össze, mielőtt bármit is tehettek volna értük. A báró, ki elzárkózott az emberek elől a hatalmas birtoka közepén felépült kastélyba, nem volt hajlandó magyarázattal szolgálni, mi célt szolgál a föld alá vezető majd száz lépcsőt számláló lejáró. És nem sokkal később még különösebb pletykák kaptak szárnyra a környéken élők körében. Azt állították, hogy évente eltűnik egy-egy eladósorba kerülő lány az esküvője napján. Az eltűnéseket kapcsolatba lehetett hozni a báróval, ki ezeken a napokon hosszú órákat töltött a titokzatos pincében. 
Tizenöt hosszú évig tartott a rémálom, és 15 fiatal lány tűnt el nyomtalanul, mikor váratlanul halva találták a bárót, akinek a holttestét a saját lova vonszolta habzó szájjal az erdőn keresztül. A báró arcárat fagyott vicsorral, nyitott szemmel lógott a kengyelbe akadva. Néhány bátor szolga magyarázat után kutatva alaposan körülnézett a kastélyban. Ekkor találtak rá a brutálisan meggyilkolt nők maradványaira a pincelejáró lécsőin. A falubéliek befalazták a titokzatos lejáratot, és onnantól fogva állt üresen a birtok, majd 200 éven át. Az épület meglepően jól bírta az időjárás okozta viszontagságokat, és feleannyira sem amortizálódott le, mint amennyire egy elhagyott épülettől elvárható lett volna. Mivel a báró sem örököst, sem végrendeletet nem hagyott hátra maga után, a birtok visszaszállt a megyei hatóságokra, de a körülötte keringő pletykák miatt senki nem óhajtott beköltözni egészen addig, míg ez a messziről jött nemesi család meg nem vásárolta. 10 éve laktak már benne, mikor lányuk, serdülő korba érve eljegyezte magát egy másik nemesi család leszármazottjával. Ekkoriban kezdődtek a furcsa jelenések, valamint a lány zavart viselkedése is. Eltűnése után a nyomozás során törték át a pincelejáratot elzáró falat, így találták meg a középkorból származó kéziratokat. Ezek a pergamenre írt szövegek sátánista praktikákat tartalmaztak, lapjaik emberbőrből voltak készítve, és betűit vérrel írták. Az iratokat megvizsgálásuk és kielemzésük után megsemmisítették, de a fiatal lány maradványaira, ha meghalt egyáltalán, sosem találtak rá. Néhány kiszivárgott információ szerint a megsemmisített kéziratok leírást tartalmaztak egy szertartásról, amely végrehajtójának életét meghosszabítja és olyan hatalmat ruház rá, melyről földi halandó csak álmodhat. A szertartáshoz testileg érett, de még szűz lányok vérére volt szükség, mely célnak a gyűrűs menyasszonyok pont megfeleltek. A nyomozás során feltárták a báró lepecsételt kriptáját is, ahová eltemették, de a nehéz márvány fedlapot eltávolítva a kamrát üresen találták. A fehér ruhás nő szelleme azóta is kísért az immáron rommá vált falak közt, és időnként egy markáns arcú férfit látnak megjelenni közvetlenül a nő szellemének eltűnése után, amint hangosan nevetve lépdel a megmaradt lépcsőkön a sötét mélységbe, alakja körül vakító fényességet árasztva. A mélységek démona ő, egy fényhozó, kinek fajtáját bukott angyalként, ördögként vagy vámpírként emlegeti a köznyelv, és mely fajnak leghíresebb képviselője maga Lucifer...
