Szeretni, mondd akarsz-e?

2015.01.13 23:03

Régóta tépelődöm különböző érzelmek forrásán, többek közt a szeretetén. Hogy mit is jelent valójában. Gyakran mondjuk ki valamire hogy szeretjük, de olyankor meg szinte lehetelen kiejteni a szánkon. Szeretünk egy ételt, egy zenét, egy könyvet, filmet, állatot, országot, kúltúrát, színt, stb stb, de mennyire máshogyan hangzik ha egy emberről, vagy eszmeiségről, vagy netán vallásról beszélünk. Hogy miért jár a szeretet szélsőséges formája karöltve a gyűlölettel. Pedig én magam is megtapasztaltam már, milyen könnyen fordul át a mindent felforgató érzés az ellenkezőjébe. Sosem tartottam magam érzelmes embernek, annak ellenére, hogy szélsőséges skálán mutatom ki, épp mi foglalkoztat, és ez mit vált ki belőlem. Néha elgondolkodom, hogy a közönyöm bizonyos dolgok iránt a túlzott empátia, illetve annak teljes hiánya okozza-e, vagy a kettő egyszerre, és ezért oltja ki egymást? De mi a szeretet? Csodálat, elfogadás, empátia, megértés, egyik sem, és mind. Akkor miért vált ki gyűlöletet, de legalábbis útálatot a másikból a másik szeretetének tárgya? Ami az egyiknek kedves, a másiknak nem az. Van, mikor közösséget kovácsol a valami, vagy a valaki iránt érzett szeretet, és van, amikor az ellenkezőjét. Mi kell ahhoz, hogy valakiből gyilkos indulatokat váltson ki, akár az egyik, akár a másik? Hogy képes valaki gyűlölni valakit, mert az mást szeret? Vagy azért gyűlölni valamit mert ő szeret túlzottan valamit? Nem tudok magyarázatot adni. Amikor egy felzaklató témára gondolok, épp annyira érzem, hogy megértem, és hogy tolerálom, mint amennyire az ellenkezőjét.  A hírekben borzalmasabbnál borzalmasabb dolgokat hallani, legszívesebben felüvöltenék hogy elég. Nem akarom sem az empátia túlzó megnyilvánulásait látni, sem a túlzó intoleranciáét. 

Nem akarok gyűlölni semmit, mégis egyre többször utasítok el mindent, ami megtaníthatna igazán szeretni. Talán pont ezért, mert a kettő elválaszthatatlan egymástól. Össze vagyok zavarodva, csak a szélsőségeket látom, mint egy jin jang jel....megpróbálom megpörgetni, és egy szürke foltot látok. összemosódik a 2 véglet. Ez a közöny, vagy az egyensúly? 

Tudtam szeretni, ebben biztos vagyok, gyűlölni is, de most, nem tudom, mit érzek. De sajnálom, hogy a kettőt sosem tudtam elválasztani egymástól

 

 

Blog

2014.04.24 11:49
Ismerős az az érzés, amikor kismillió dolgot szeretnél megtenni egyszerre? de pont nincs időd rá? amikor meg van, akkor meg az ezközök hiányoznak? máskor meg megvannak az ezközök, de a lehetőség nem adott? valahogy ezt a csiki csuki játékot játssza az élet velünk néha. A munkahelyeden vagy, de épp...
2014.04.08 10:44
Szimbóluok, jelképek, valami aminek a képzetét, fogalmát próbáljuk társítani valami általunk is könnyen befogadható, ismert formával. Valamik amiket szavakkal csak kőrbeírni tudunk, de mégsem fejezehetjük ki jól. Ezért alkotjuk meg vizuálisan. Próbáljuk determinálni, amit máshogyan nem tudunk...
2014.03.19 11:44
Az égszínkék troll tanácstalanul állt kedvenc csemegézőhelyén, a bazalt tömbökkel tarkázott kis kanyonban, valahol a Csonttörő hegység északi oldalán. Szerette ezt a helyet, mert mindig akadt a fogára való apró kőtörmelék, amivel nassolásként tömhette a bendőjét. Bár most sem volt különösebben...
2014.03.07 23:47
Mindenki van úgy vele, hogy néha visszapörgetné az idő kerekét. Most nagyon rámtört, és még ha nem is vagyok 70 éves, és nem is idealizálom a múltamat, akkor is szeretnék újra huszonéves lenni. Azt hiszem a nosztalgia elsősorban azért jön rá néha az emberre, mert az idő múlásával és egyre több...
2014.02.14 18:10
Imádom a fiktív ünnepeket, amelyek általában valamely ősi, a feledés homályába veszett szokásokból vagy megfigyelésekből avanzsálnak naptári ünnepnappá. Ilyen számomra a Valentín illetve Bálint napja, de folytathatnánk a felsorolást a majálissal, a mindenszentek ünnepével, a péntek 13-al, de akár...
2014.02.07 20:52
Szeretek biciklivel közlekedni, mostanában újra rászoktam, ettől csak a mínuszok szoktak néha visszatartani, vagy a csúszós esős idő. Talán ennek köszönhető, hogy kissé elszoktam a tömegközlekedés csodáitól, maximum pár metrómegállót teszek meg a munkahelyemig. De néha elkerülhetetlen hogy egy egy...
2014.01.14 11:24
Én is csak a saját fejemből tudok kiindulni, és egy szubjektív szűrőn keresztül látom a dolgokat. Viszont sehogyan sem fér a fejembe, hogy ez a szűrő a gondolatvilágunk eredménye. De a  szubjektív gondolatokat vajon mi alakítja/formálja? Megszületünk aztán eldöntjük, hogy én csakazértis így...
2014.01.10 22:05
Szinte szégyellem magam, amiért 1 éve lakom anélkül egy kis lakásban, hogy megpróbáltam volna hangulatossá tenni. (akasztották a hóhért, a fodrász haja mindig rendezetlen, stb- blablabla, dunát lehetne rekszeteni a bölcsességekkel). Pedig a hangulatkeltés nem csak pénzkérdés (bár tény hogy pénz...
2014.01.08 09:35
Szinte fel sem tűnik, milyen zörejek zajok vesznek részt nap mint nap életünkben. Kamasz koromban, egy textilipari szakközépiskola diákjaként  gyakorlati órákon időnként magával ragadott a gépek monoton/ritmikus zaja. A különböző kötőgépek hangjának kakofon egyvelege végül egészen érdekes...
2013.12.09 22:19
Különösen felkapott téma lett az utóbbi években hangoztatni a hozzáállásunk pozitív illetve negatív előjelének fontosságát. Bár a dolog nem új keletű, csak az elnevezések változnak, lássuk csak akármelyik világvallás hitrendszerét, pokol-menyország, jó és rossz kapcsolata. Én azt hiszem egyik sem...
<< 2 | 3 | 4 | 5 | 6 >>