Szeretni, mondd akarsz-e?

2015.01.13 23:03

Régóta tépelődöm különböző érzelmek forrásán, többek közt a szeretetén. Hogy mit is jelent valójában. Gyakran mondjuk ki valamire hogy szeretjük, de olyankor meg szinte lehetelen kiejteni a szánkon. Szeretünk egy ételt, egy zenét, egy könyvet, filmet, állatot, országot, kúltúrát, színt, stb stb, de mennyire máshogyan hangzik ha egy emberről, vagy eszmeiségről, vagy netán vallásról beszélünk. Hogy miért jár a szeretet szélsőséges formája karöltve a gyűlölettel. Pedig én magam is megtapasztaltam már, milyen könnyen fordul át a mindent felforgató érzés az ellenkezőjébe. Sosem tartottam magam érzelmes embernek, annak ellenére, hogy szélsőséges skálán mutatom ki, épp mi foglalkoztat, és ez mit vált ki belőlem. Néha elgondolkodom, hogy a közönyöm bizonyos dolgok iránt a túlzott empátia, illetve annak teljes hiánya okozza-e, vagy a kettő egyszerre, és ezért oltja ki egymást? De mi a szeretet? Csodálat, elfogadás, empátia, megértés, egyik sem, és mind. Akkor miért vált ki gyűlöletet, de legalábbis útálatot a másikból a másik szeretetének tárgya? Ami az egyiknek kedves, a másiknak nem az. Van, mikor közösséget kovácsol a valami, vagy a valaki iránt érzett szeretet, és van, amikor az ellenkezőjét. Mi kell ahhoz, hogy valakiből gyilkos indulatokat váltson ki, akár az egyik, akár a másik? Hogy képes valaki gyűlölni valakit, mert az mást szeret? Vagy azért gyűlölni valamit mert ő szeret túlzottan valamit? Nem tudok magyarázatot adni. Amikor egy felzaklató témára gondolok, épp annyira érzem, hogy megértem, és hogy tolerálom, mint amennyire az ellenkezőjét.  A hírekben borzalmasabbnál borzalmasabb dolgokat hallani, legszívesebben felüvöltenék hogy elég. Nem akarom sem az empátia túlzó megnyilvánulásait látni, sem a túlzó intoleranciáét. 

Nem akarok gyűlölni semmit, mégis egyre többször utasítok el mindent, ami megtaníthatna igazán szeretni. Talán pont ezért, mert a kettő elválaszthatatlan egymástól. Össze vagyok zavarodva, csak a szélsőségeket látom, mint egy jin jang jel....megpróbálom megpörgetni, és egy szürke foltot látok. összemosódik a 2 véglet. Ez a közöny, vagy az egyensúly? 

Tudtam szeretni, ebben biztos vagyok, gyűlölni is, de most, nem tudom, mit érzek. De sajnálom, hogy a kettőt sosem tudtam elválasztani egymástól

 

 

Blog

2015.04.25 13:21
Nem vagyok harcos, sem forradalmár. Csak csendes nézője annak ami körülöttem van. Igyekszem megfigyelni, okulni belőle, de elég nehéz, hiszen csak egy egyszerű földi halandó vagyok, korlátozott idővel, és még korlátozottabb rálátással. Néha mégis olyan düh van bennem saját fajtársaim iránt, hogy...
2015.04.23 23:24
A fehér ruhás nő a romok közt sétált. Haja kibontva, azzal seperte az alant fekvő szemetet a földön. Szoknyájának szegélye beleakadt egy ágba, lenézett hogy kiszabadítsa, majd ugyanolyan hirtelen tünt el, ahogyan megjelent. Ő volt a 100 évvel ezelőtt rejtélyes körülmények közt eltűnt menyasszony...
2015.04.13 22:54
Több mint 20 évvel ezelőtt, mikor kiskamaszként magukkal ragadtak az elsőként nálunk is műsorra kerülő anime sorozatok a tv-ben (Sailor Moon, Dragon Ball Z), még én sem gondoltam volna, hogy valaha magyarországon ilyen hatalmas rajongótábort tudhat majd magának ez a műfaj. Az akkori barátaim...
2015.03.24 07:41
A rongyos öltözetű kisfiú bokáig állt a rizsföldet elárasztó vízben. Saját tükörképét tanulmányozta a tükörsima felszínen, miközben gyötrő gondolatok doboltak a fejében. Szüleihez hasonlóan őt is földművesnek szánták a felsőbb hatalmak, bár titkon kacérkodott a gondolattal, hogy mire eléri a...
2015.03.08 09:52
Egyetlen egy dolog van az életben amelyre nem hiszem hogy valaha is választ kaphatunk az életünkben, az pedig az, hogy miért vagyunk a földön. Kismillió teória van arról, hogy milyen célzattal termetetett a földön számunkra ismert lét. Napi szinten kapunk ismereteket a testünk működésérélől, a...
2015.02.02 19:57
A lemenő nap vörösre festette a tájból kiemelkedő magaslatok kontúrjait, mikor az öreg sámán elindult szokásos  tisztuló sétájára a dzsungel fái közé.  Óvatosan kerülgette a lecsüngő liánokat, néha meg-meg állt,  hogy a legvastagabb és legöregebb fák törzsére téve a kezét...
2015.01.13 23:03
Régóta tépelődöm különböző érzelmek forrásán, többek közt a szeretetén. Hogy mit is jelent valójában. Gyakran mondjuk ki valamire hogy szeretjük, de olyankor meg szinte lehetelen kiejteni a szánkon. Szeretünk egy ételt, egy zenét, egy könyvet, filmet, állatot, országot, kúltúrát, színt, stb stb, de...
2014.12.16 15:57
A vastagon pirosra mázolt libikóka a játszótér legtávolabbi sarkában volt. Egyik felén a napfény visszacsillant a fényes festékrétegről, a másik fele viszont állandóan árnyékban volt a mögötte lévő bokrok, és a felette álló hatalmas geszetenyefa lombja miatt.  A gyerekek inkább a hintákat, a...
2014.12.11 23:32
Nem tudom, ki hogyan élt-él e át hasonló szituációkat nap mint nap, de ugye ismerősen cseng; akinek nem inge ne vegye magára?....az önbecsléshiányos ember gyakran vesz fel (sokszor a padlóról) olyan dolgokat, amiket ugyan nem neki szántak, mégis képetelen nem magára venni. Néha szükségből,...
2014.11.17 20:28
Pont olyan mint egy film, jó a rendező, a jelenetek helyénvalóak, a színészek profik, még a zene is fülbemászó...de az egész valahogy nem áll össze......diszharmónikus. Talán a forgatókönyv a baj, talán a dialógusok, vagy a jelenetek felvételének módja..a kameraállások. Érezzük, hogy összhatásában...
<< 1 | 2 | 3 | 4 | 5 >>