Néma Zaj

Szinte fel sem tűnik, milyen zörejek zajok vesznek részt nap mint nap életünkben. Kamasz koromban, egy textilipari szakközépiskola diákjaként  gyakorlati órákon időnként magával ragadott a gépek monoton/ritmikus zaja. A különböző kötőgépek hangjának kakofon egyvelege végül egészen érdekes megnyugtató közeget hozott létre, és a magas zajszint ellenére képes volt szinte meditatív állapotba hozni. Egyszer még el is aludtam rá, olyannyira, hogy mikor felébredtem, tagjaim szó szerint lezsibbadtak, és pár percig mozdulatlansára voltam ítélve.

A gépek ezen összefüggő zaja ihlette az ipari zenészek "melódiáit", már már szuggeszív brutalitással, elfogadtatva velünk napjainkat kísérő természetellenes zajforrásainkat. A legtöbb ilyen életünket kísérő zajforrást már szinte meg sem halljuk. Némán, tudatalatt befolyásolnak a tompán zúgó búgó ventillátorok, hűtőrendszerek, motorzajok, világítótestek és jóformán csak akkor halljuk meg őket, mikor  sötétben teljes némaság vesz minket körül. 

Zenére, ritmusra mindig is szükségünk volt, a teljes impulzushiányt nem tudjuk hosszú távon elviselni. De vajon ezen zajforrások rideg monotóniája miylen hatással bír tudatalattinkra? Ezért szelidítjük zenévé? 

Most hogy munkahelyemen vagyok, és hallgatom az engem körülvevő gépek tompa moraját, eljátszom a gondolattal, hogy egy zenekar össze nem hangolt tagjai ők, és kiegészítem fejemben dallammá, hogy ne feszültté, hanem felszabadulttá tegyen, mint 20 évvel ezelőtt mikor először kaptam rá az ipari zajforrás hallgatásának örömére.