Életünk során hihetlen mennyiségű használati tárgyat birtoklunk, majd vesztünk el az időben. Némelyek értékét pont az határozza meg, hogy milyen emlékek kötődnek hozzájuk, másokét pedig az, hogy tökéletesen megfelel-e a céljaink megvalósításához. Így lesz értékes egy kínai töltőceruza, vagy egy házilag barkácsolt papírdoboz, benne egy barátunk által készített kártyacsomaggal. Most épp ez a két tárgy került elő a tároló dobozok mélyéről, felidézve vele egy tucat szép emléket. Vannak akik szerint a használati tárgyak csak tárgyak és nem érdemes kötődni hozzájuk, de szerintem ez csak abban az esetben igaz, ha nem kötődnek hozzájuk szép emlékek sem, vagy semleges területen használjuk őket. Persze vannak elromló, vagy elhasználódott ezközök is, amelyektől sajna néha meg kell válni és vannak oylan esetek is amikor a kis csecsebecséink már nem szép emlékeket idéznek fel. Akármi is legyen, ami minket tárgyak készítésére sarkall, egészen biztos nem az, hogy ne becsüljük meg őket.
