Mióta ember él a földön, és realizálta magában, hogy rendelkezik a gondolkodás képességével, folyton felteszi a kérdést, mi vagyok, honnan jöttem, mi a célom? És egyből jön a kérdés, mi hozott létre? Van e isten/teremtő, bármilylen kívülálló erő, amely engem a létezés síkjára száműzött. Mivel ezek a fogalmak sokszor nem meghatározhatóak szavakkal, és képtelenség őket racionális fogalmakkal terminálni, ezért az ember megalkotta a szimbólumok kicsiny/óriás tárházát, amely szavak nélkül teszi fel a kérdést, vagy ad választ a megfogalmazhatatlanra. Persze könnyű eltévedni bennük, hiszen ki állítja, hogy minden kultúrában ugyanazt jelenti ugyanaz a kép? Mégis, vannak olyan alapfogalmak, melynek létezése határozottan ugyanazt a megjelenítési formát követeli meg, mintha a kollektív tudat ugyanarra a következtetésekre jutna egy idő után. Élek, ennem kell, eszek vagy megesznek, vadászom, üldözök, üldöznek.....
Nem fogok most mélyen belemenni a különböző szimbólumok történelmi hátterébe, egyrészt azért, mert ezek leírása a korok tükrében szintén változik, másrészt vannak nálam elhivatottabb/rátermettebb emberek is arra hogy megfejtsék e jeleket. Én csak válogattam, az elmúlt években a leggyakrabban megjelenő, újrafelfedezett "divatos" szimbólumok közül, melyeknek a gyakorisága és elterjedése spirituálisan boncolgatja a belső lelkivilágunkat. Születés, halál, újjászületés, végtelen ciklus, ismétlődés, teremtés, felfedezés, elfeledés, újra és újra. Gyógyít a szarvas, új útra terel, megeszi önmagát a kígyó, bagoly és lepke a sötétség árnyaiból fon világosságot. És persze a mindentlátó szem, az isteni jelenlét, a szem amely a lélek tükre is. És a geometriai formák, melyek az egyensúlyt a tökéletességet, a kapcsolódásokat jelképezi. Íme a 2014-es "bestof" a garfikává avanzsált jelrendszerekből.
